A touch megmarad, mondta. Ez több szempontból is furcsa volt. Nem nagyon szokott ő így beszélni. De hát, mit mondott volna? A bevett szófordulat, esetünkben nem állja meg a helyét, nincs kapcsolat. Csak vicces volt, mert előtte három órán keresztül csak érinteni akartam. A kezét, az arcát. Kicsit vigasztal, hogy négy-öt éves ismeretségünk alatt most először igazán BESZÉLGETTÜNK.
Úgy tűnt, hiányozni fogok neki, de hát lehet, hogy csak a 25.000 Ft-om. (Most a gonosz cinikus beszél belőlem!).
Amint hazajöttem, elkezdtem várni a március 19-et.
Az is bánt, hogy nem vagyok zseniális műfordító!
