Egyszercsak megjelent az a kutya, mégpedig az ablakpárkányomon. Édes kicsi kölyök fekete, fehér zoknikkal és maszkkal. Persze, amint megláttam, hívni kezdtem: "Kutyus gyere" de nem jött csak nézett. Aztán, mint akit katapultáltak hírtelen megcélozta az ágyam alját, de én is fürge voltam, felrántottam, az ágyra ahol elterült. Ebben a pillanatban berontott anyám, hogy most azonnalel kell mennem fürdeni.
Nem egy hosszú álom, de örültem neki. Azt hiszem már összenőttél vele. Kutya, tenger, kék. Minden egy írányba mutat.
